Zs. Nagy Emese honlapja
Édes-keserű
"Ilyenek voltunk, vadak, és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok."
Ákos
Bűnösök közt is ártatlanok."
Ákos
Újév van. Ott vagyok, ahol ez az egész elkezdődött. Ahol gyerek voltam, én, és a többiek, talán te is...
Nézem a koszos gyerekszobát, az egyik sarokban magukra hagyva, száműzöttként fekszenek a játékok. Apró figurák, a régi társas, néhány törött hurkapálca. A bútoroknak nyoma sincs. Csak az éjjeli lámpám lóg még a helyén, vezetéke a semmibe mered. A falak tátongnak az ürességtől. Körbejárom a lakást, az akkor óriásnak tekintett várat.
A lépcsőházban a régi tapétának hűlt helye. A falak fehérre meszelten vetik pillantásukat a kopott korlátokra. Kinyitom a kaput, előttem a végtelen pusztulás terpeszkedik. Tél van, minden kopár. A focipálya üres, a hintákon és a csúszdán hópelyhek játszadoznak. A Föld sártengerré változott, az akkori vörösen játszó homok havas, vizes.
A régi gyerekzsivaj kacajait átvette a halál. Szemben, a mellékút mentén hóba temetett kocsik, egy motor siklik át mellettük, megzavarva téli álmukat. Aztán ez a zaj is elhal. Emlékszem, a régi gyerekhangokra, amint rémeket mesélnek a mellékút melletti kis erdőről, és szörnyeket látnak a nyári naplemente vörösen izzó sugaraiban. Hallom a hangot, mely hazahív minket, de mi harcolva az éjszakai lidércekkel indiántáncot járunk, mígnem az utolsó sugár is elhagyja a világot.
Délutánonként szabadok voltunk, cserébe azért az időért, mely a négy fal közt telt, a még most is fogva tartó börtönben. A zűrzavarral ízesített magányban.
Itt az óriás kőfal is, a legendás hegyvidék legmagasabb pontja. Aki felmászott rá, meghódította a világot, és övé lehetett a nap egyik sugara, mely hozzá, a hőshöz szaladt. Mi felmásztunk, és onnan szemléltük az egész világot. Hősök voltunk. Napsugarak cikáztak körülöttünk. Mikor elkaptuk az egyiket, dalolt nekünk a szabadságról, az életről. Csak éltünk, de győztesek voltunk! A világunk urai voltunk! Ilyenek voltunk...