Zs. Nagy Emese honlapja

Diákvasárnap

Üres műanyagpoharak gördülése hallik a betonon,

fáradt szél suhogtatja az eldobott újságpapírt.

Vasárnap délután van.

Ilyen a város vasárnap délután.

Egy kis társaság verődött össze egy pad körül, beszélgetnek,

mosolyognak vígan, néhányan üveg bort kortyolgatnak,

no nem az íz miatt, csak avégett, hogy ha jó az est,

ne hatoljon csontukig a hideg.

Egy verkli bús-dülöngélős dallamát sodorja fülünkbe a szél.

A szél, mely nemrég jegesen bőrünk alá karmolt,

most csak játékosan szalad el ujjaink között.

A dal végül agyvelőnkbe költözött,

s lüktet fejünkben a verkli ritmusa,

akár a bor, a vér, s a lemenő nap angyala.